Az álom...

admin küldte be 2020. 01. 03., p - 00:38 időpontban

Az álom 
A természetnek legszebb adománya. 
Megnyílik ekkor vágyink tartománya. 
Mit nem lelünk meg ébren a világon. 
Álmában a szegény 
Nem fázik és nem éhezik, 
Bibor ruhába öltözik, 
S jár szép szobák lágy szőnyegén. 
Álmában a király 
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál... 
Nyugalmat élvez. 
Álmában az ifju elmegy kedveséhez, 
Kiért epeszti tiltott szerelem, 
S ott olvad égő kebelén. - 
Álmamban én 
Rabnemzetek bilincsét tördelem!

Újév reggele

admin küldte be 2020. 01. 01., sze - 12:41 időpontban

Véget ért a
Szilveszter-éji szender.
Felkelne az ember.
De nem mer.

Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.

És jön a gyászos
Szopránu gázos.

Jön a májfoltos
Sarki boltos.

Sőt, jön a bordó
Orrú levélhordó.

Jönni nem restel
Hajlongó testtel
Uram s parancsolóm: 
A házmester.

Vele jön nyájas kibice,
A vice.

Jő és belém kiván sokat
A nő, aki rám mosogat.

Jön vidáman a szabószámla,
S arcáról a bőr le nem hámla.

Újévi ének

admin küldte be 2019. 12. 31., k - 15:47 időpontban

Esztendő borul esztendőre,
Az új az ót eltemeti.
Ki búsul ezen? Csak a dőre,
A bölcs mindezt csak neveti.
Bánatra öröm, erre bánat,
Jövó-menő vendég nálad: 
Mindég így volt ez s így leszen,
Bolond, ki ezért szót teszen.

Virághervadás mért búsítson,
Mikor tudod, lesz majd tavasz?
Bánatba téged mért borítson,
Ha a tél mindent behavaz?
Legyen tanítód a természet: 
Végképp semmi el nem enyészhet: 
Haló porodból fű fakad
Az Élet él, meg nem szakad.

Nehezebb lesz-e a Jövendő,

Őrizem a szemed

admin küldte be 2019. 12. 30., h - 10:10 időpontban

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Meghitt beszélgetés a verandán

admin küldte be 2019. 12. 29., v - 14:13 időpontban

Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes életünk.
Ülünk egymással szemben,
beszélgetünk.

Egyszerű és jó vagyok,
mint világ fölött lebegő
madár. Te átlátszó vagy,
tiszta, mint a levegő,

mint üvegkorsónk friss vize,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg tőlem magadat.

De jó annak...

admin küldte be 2019. 12. 29., v - 13:54 időpontban

De jó annak, aki senkit 
Nem szeret, 
Mosolyoghat örök, fájó 
Könny helyett, 
Kinek álmát nem zavarja 
Semmi sem, 
Mert nem tudja, mily nagy kín a 
Szerelem! 

Énnekem nincs sem éjem, sem 
Nappalom, 
Temiattad elkerül a 
Nyugalom, 
De jaj annak, aki nem tud 
Szeretni, 
Én Istenem, csak tudnálak 
Feledni!

Két karodban

admin küldte be 2019. 12. 27., p - 18:14 időpontban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Kató a misén

admin küldte be 2019. 12. 26., cs - 10:03 időpontban

Pompás, fehér Karácsony-éjen
Kidobta a szikrázó hóba,
Kidobta a havas semmibe
Magzatját a papék Katója.

Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,
Szédülve, tántorogva, félve,
Ahogy illik, elment maga is
Éjféli, szent, vidám misére.

Kató gazdája, az izmos pap
S falusi nyája énekelnek: 
"Dicsértessék az egek ura,
Hogy megszületett az a gyermek,

Az a gyermek, ott Bethlehemben."
Kató fölsír a papi szóra
S az a gyermek, a bethlehemi,
Könnyezve tekint le Katóra.

Angyaljárás után

admin küldte be 2019. 12. 24., k - 11:13 időpontban

- Csak egy baba? Egyéb semmi?
- Elég nekem éppen ennyi.
Ezt sem kértem Jézuskától,
S lám, ő elküldte magától.

- Karácsonyfád volt-e néked?
- Volt ám, s olyan szépen fénylett!
Aranydió, alma rajta,
S még játék is volt alatta.

- Játék is volt? Mutasd nekem!
- Csak volt, nagyapóka lelkem.
A szent estén játszogattam,
Aztán másnap...
- Nos, nos, másnap?
- Aztán másnap
Egy árvának odaadtam.

Piciny fiamnak

admin küldte be 2019. 12. 23., h - 09:22 időpontban

Piciny fiamnak kék szeme van, 
A másiknak sötét, bogár; 
Ez játszi, vidám, mint a tavasz, 
Az szenvedélyes, mint a nyár. 

Emebben annyi szelídség van, 
Amabban annyi dac, szeszély; 
Ez engedelmes, mint az angyal, 
Amaz parancsol, s mit se fél. 

Ez szép, mert arca szende, bájos, 
S mint galamb tolla, oly fehér; 
Az, mert szemében annyi tűz van, 
Arcában annyi ész, erély. 

És nem tudom, hogy melyik drágább, 
Hogy melyik kedvesebb nekem, 
Csak azt tudom, hogy mind a kettőt